2011. április 13., szerda

Odüsszeia Hajnal hadművelet széljegyzetei

Alain Juppé francia külügyminiszter szerint a NATO szerepvállalás Líbiában már nem megfelelő. A politikus szerint a NATO-nak „meg kell akadályoznia, hogy Kadhafi továbbra is nehézfegyverekkel lője a lakosságot.” Ez alatt az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet szerint a Kadhafihoz hű erők fegyverteleneket és civileket gyilkoltak.

Azt tudom, hogy Líbiában polgárháború folyik. Azt is tudom, hogy a NATO „fel akarja szabadítani őket”, meg hát van ott olaj is, így tehát adott hogy miért fontos a nyugatnak a líbiai demokrácia. Azt, hogy miért a franciák ütik leginkább a vasat az már némileg homályos. Elképzeléseim ugyan volnának, hogy Sarkozy így próbálja vissza nyerni kiábrándult szavazóit, hogy továbbra is maradhasson az Élysée palotai albérletében. Valamint ha arra játszanak, hogy Kadhafi mégis bukik a Rafale-k meg jól muzsikálnak, akkor némi olajért cserében, máris lehet a Mirage F1-eket 2000-esekre, esetleg Rafale-kra cserélni.

Tehát megint rá kellet jönnöm, hogy ennyit a „humanitárius bombázásról”. Ott volt Szaúd-Arábia Qatif városa, amelyik az ország keleti részén terül el, ahol jelentős síita kisebbség (néha többség) él, és ahol a kormány erők szintén a tömegbe lövettek. De ott azért némiképp más a helyzet, mert a szaúdi uralkodó család és díszes kompániája szunnita, és remek kapcsolatokat ápol az Egyesült Államokkal. A síiták azok meg csak síiták és különben is a legtöbb belőlük Iránban van, az meg ugye a gonosz egyik fő tengelye (legalább is Bush szerint) úgyhogy őket, ha elnyomják, teszem azt egy tüntetésen lelövik, avval ugyebár semmi gond nincs. Aztán ott van még Jemen, a történet kísértetiesen hasonlít az előzőhöz, tehát ott is lehet nyugodtan a tömegbe lövöldözni, mint ahogy Bahreinben is.


A Szíriai tüntetők sem kerülhették el a sorsukat legalább is, ami a demonstrációk erőszakos leverését illeti. A helyzet itt még függőben van, de nem valószínűsíthető egy esetleges nyugati beavatkozás, mivel Szíria bár már török közvetítéssel megkezdte a tárgyalásokat a hadi állapot megszüntetéséről Izraellel, aminek fő kitétele, az hogy Szíria visszakapja a Golán-fennsíkot. Bár Izrael viszont nem valószínű, hogy lemond erről a stratégiai fontosságú területről, mivel kiválóan alkalmas egy esetleges Izrael elleni háborúban zsidó területek tüzérségi tűz alatt tartásához, meg aztán a testőr biznisz is csorbulna. Egy szónak is száz a vége Szíria a mai napig rendelkezik háborús indokkal Izrael ellen, és még Iránnal is jó kapcsolatokat ápol, ami szintén nem elhanyagolható tényező.  

Így Líbia maradt még mindig az egyik potenciális demokratizálásra (megszállásra) váró terület a kérdés, hogy a líbiai nép kér-e az effajta segítségből. A válasz valószínűsíthető hogy nem, bár a légi támogatás ugyan jól jöhet, ha nem ép a felkelőket lövik hátba (mondjuk ez már a NATO védjegye is lehetne) de azt nem szeretnék hogy szárazföldi erők lépjenek líbiai földre, mondjuk ezt semmi nem is indokolja, meg az ENSZ BT nem is adott rá felhatalmazást eddig, de hát ugye ez bármikor megváltozhat. Ami körvonalazódni látszik, hogy a NATO számára kissé terhessé válta Líbia. Ahhoz viszont hogy a háborús bűnöket elkövető (inkább emberiség elleni) gazemberek gaztetteit megállítsák ahhoz kevés az égből szórt bomba, ahhoz az kell, hogy az Átmeneti Nemzeti Tanács és a civil társadalom valami megállapodást kössön, és hogy megállítsák azt a jelenséget, hogy Kadhafi ne tudja a polgári lakosságot élőláncként maga előtt tolni. Minden esetre remélem, hogy ki tudják vívni önrendelkezésüket, és ami hosszabb távon az igazi kihívást jelenti, hogy meg is tudják tartani. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése